Hogyan segít a fizikai érterápia a hátfájás gyógyításában?

A hátfájás régóta az egyik legelterjedtebb egészségügyi probléma Németországban. Ennek számos oka van, a nem egyenletes terheléstől kezdve, a rossz testtartáson át egészen a mozgáshiányig. A mozgáshiány gyakorlatilag valós probléma, mivel elősegíti az izomsorvadást, és ez nemcsak a hát egészségére, hanem a véráramlásra is hatást gyakorol. Keringési rendellenességek (pl. az izomzatban) is okozhatnak hátfájást.

A szervezetben a véráramlás nagyon fontos, mivel a vér fontos anyagokkal látja el a testi sejteket, miközben elszállítja a metabolikus melléktermékeket. A szívből a fő artériákon keresztül megvalósuló keringés ebben a vonatkozásban nagyon hatékony, mivel a rendszerben nagy a nyomás. Ezek az artériák azonban szerteágazóak, egyre finomabbak és vékonyabbak, ami nyomáscsökkenést idéz elő. A sejtekhez történő vérszállításhoz az izomsejteknek össze kell nyomniuk az ereket, hogy a vér előre tudjon áramolni. Csak ezután érkezik meg a sejtekhez, lehetővé téve ellátásukat és a salakanyagok ártalmatlanítását. Ez a folyamat ugyancsak fontos a hátfájás gyógyszeres kezelésében. A gyógyszerek csakis akkor tudják megfelelően kifejteni a hatásukat, ha a hatóanyagok elérik a sejteket. A tökéletes működés érdekében az izomrétegeket körülvevő ereknek gyakorta össze kell húzódniuk. Az orvosi szakzsargonban ezek a vazomócióként (érmozgás) emlegetett mozgások a kor előrehaladtával romlanak, és izomsorvadás következtében ez a romlás még szembetűnőbb. Ha a sejtek megfelelő ellátása már nem biztosítható, akkor már arra sincs lehetőség, hogy a hátfájásra alkalmazott gyógyszerek hatóanyagai eljussanak ezekhez a sejtekhez.

A „BEMER fizikai érterápia” itt hasznos segítségnek bizonyulhat. Ez a terápia stimulációs jeleket alkalmaz, amelyek elektromágneses mezők közvetítésével jutnak el a szervezetbe. A jelek stimulálják a vazomóciót, ezáltal az erek gyorsabb mozgást végeznek és hatékonyabban közre tudnak működni a testi sejtek ellátásában. Egyrészt javítja az általános jó közérzetet azáltal, hogy a metabolikus salakanyagokat elszállítja, és újra biztosítja a sejtek tápanyagellátását, másrészt biztosítja, hogy a hátfájás ellen alkalmazott gyógyszer hatékonyabban eljusson arra a helyre, ahol majd kifejti a hatását.

A hátfájás régóta elterjedt betegség Németországban. Öt nőből, illetve hét férfiból legalább egy krónikus hátfájdalomtól szenved, amely tizenkét hétnél is tovább tart. Az okok éppoly szerteágazóak, mint a fellépő hátfájás típusai.

A hátfájások időtartam ás fájdalomtípus szerint osztályozhatók. Az akut hátfájás néhány napon, ill. héten belül megszűnik, a szub-akut fájdalom hat hétnél, míg a krónikus fájdalom tizenkét hétnél is tovább tart. A fájdalomtípusok közé tartozik a kisugárzó fájdalom, amely az ideggyökök irritációjának tulajdonítható. Ezt az irritációt gyakran az ideggyök összehúzódása okozza, például porckorongsérv esetén. Pszeudoradikuláris fájdalom is létezik. A fájdalom hasonlít a fentire, de a hátfájdalom nem sugárzik ki az idegek ellátási területéről. A hátfájás egyéb típusai közé tartozik a lumbágó (gyakran nagyon hirtelen lép fel), a lábakba kisugárzó, a hát kis részén jelentkező fájdalom és az egyszerű hátfájás.

A hátfájásnak számos különböző oka lehet: beszélhetünk szervi és fizikai és/vagy rossz testtartás vagy nem megfelelő terhelés okozat hátfájásról, amely izomfeszülést is okozhat a háton. Ez a feszülés háti diszkomfort érzést okoz és a leggyakoribb oknak tekinthető. A hátfájás egyéb okai között említhető a túlsúly, a mozgáshiány, a háti és/vagy hasizmok gyengesége, a kopott ízületek vagy a gerincoszlop kopására utaló jelek, porckorongsérv és idegbecsípődés, húzódások, csontsorvadás és a gerincvelő keringési rendellenességei, hogy csak néhányat említsünk. A hátfájást gyakran egyéb betegségek is kiváltják, pl. hasnyálmirigy-gyulladás és vesekő. A helytelen testtartás főleg gyakori oka a hátfájásnak. Nem megfelelő vagy kiegyensúlyozatlan terhelés következtében jelentkezik és fájdalmat okoz. A testtartás megváltoztatása elnyomja ezt a fájdalmat – az új pozíció hosszabb távon helytelen testtartás kialakulását eredményezheti. Itt bizonyos izmok betanított állapotban maradnak, és hosszabb távon ez is hátfájást okozhat.

A hátfájás közel kétharmada a hát alsó részén jelentkezik. Ugyanakkor a hát középső és felső részén, valamint a nyaki gerincnél is érezhető. A hátfájást gyakran kíséri izomfájdalom és a lábba való kisugárzás. Az is előfordulhat, hogy a hátfájás megjelenésével a mozgékonyság romlik. Az izomfeszülés és a reggeli ízületi merevség, valamint az általános fáradtság előre jelezheti a hátfájást, még akkor is, ha magában ez nem ismerhető fel. A hátfájás másodlagos tünetekkel is járhat. Erre példa az általános gyengeségérzet, a karok és a lábak zsibbadása vagy akár paralízise.

A hátfájás megelőzhető különféle mozgásgyakorlatokkal. A rendszeres mozgás javítja a porckorongok anyagcseréjét és segít az izmok általános edzésében. Olyan sportot ajánlatos űzni, amely segít az állóképesség javításában, miközben óvja a hátat, pl. úszás, gyaloglás és kerékpározás. Speciális módszereket is kell alkalmazni a tipikus mindennapi mozgások során. Hajolás közben guggoljon le, helyezze a terhelés döntő hányadát a lábaira, és tartsa a hátát egyenesen. Ugyanez érvényes a helyes emelési technikára is. Ekkor a lábakat csípő szélességnyire kell nyitni, és a terhet a testhez közel kell felemelni. Minden más emelési mozdulat az alsó gerincszakaszon található porckorongokat különösen megterheli és ezzel hosszú távon hátfájást idéz elő. A nem egyenletes terhelés mindenképpen kerülendő. A bevásárlásnál például érdemes a terhet két részre osztani, ami egyenes testtartást tesz lehetővé. Ha valaki sokáig ül az irodában, az is egyenlőtlen terheléssel jár, ami hátfájást okozhat. Ebben az esetben a megfelelő ülőpozíciók felvétele, valamint az állás, ülés és séta váltogatása hasznosnak bizonyulhat. A „sit-to-stand” asztalok alkalmasak erre. Végül, de nem utolsó sorban fontos a túlsúly kiküszöbölése, mert az is okozhat hátfájást. Ilyenkor nagy terhelés éri a hátat, ami potenciális hátfájást idéz elő. A jelentős túlsúly gyakran rontja a véráramlást, akadályozza a gyógyszerhatóanyagok célhelyre való elszállítását, továbbá gyengíti a szervezet saját ellátási és megsemmisítési mechanizmusait a sejtekben.

A hátfájásra alkalmazott hagyományos terápiák a következők lehetnek: gyógyszeres terápiák, szenzoros kezelés hővel, sport és testmozgás, masszázs és akupunktúra, viselkedésterápia és relaxációs technikák, illetve a legrosszabb esetben műtét. Számos esetben azonban a gyógyszerekkel nem érhető el a kívánt hatás – annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem jutnak el arra a helyre a szervezetben, ahol szükség van rájuk. Ez a szervezet keringési problémáinak tulajdonítható.

Mintegy 80-100 trillió sejt található az emberi testben, amelyeknek biztosítani kell az ellátását. Ezt a feladatot a vér látja el, amely szüntelen kering a szervezetben. A vérkeringés részei a makrokeringés, a mikrokeringés és a vazomóció. A makrokeringés nagyrészt a szív és a fő artériák között megy végbe. A szervezet először átpumpálja a vért a fő artériákon, amelyek egyre inkább elágaznak, kisebbek és vékonyabbak lesznek. Tulajdonképpen ezek az elágazások vékonyabbak, mint az emberi hajszál és kapillárisokban végződnek. Ezekben a kapillárisokban a vérkeringést mikrokeringésnek nevezzük. Itt megy végbe a tényleges anyagcsere. A szervezet sejtjei itt kapják meg a tápanyagokat, és a salakanyagok távoznak belőlük. Ennek az anyagcserének tulajdonítható, hogy a mikrokeringés az emberi test ellátórendszerének legfontosabb részét képezi. A mikrokeringés elérése előtt ugyanakkor a szervezeten átpumpált vér nyomása csökken. Innen a vér csak az erek izomsejtjeinek összehúzódásával továbbítható. Ezáltal lehetővé válik az erek kapillárisok körüli ritmusos összehúzódása, és így a vér előre tud áramlani. Az izomrétegek ezen ritmusos összehúzódását és elernyedését – az aktiválási folyamattal együtt – nevezi az orvostudomány vazomóciónak. A vazomóciónak elég gyakran vége kell mennie ahhoz, hogy a vér a kívánt módon elérjen a megfelelő területekre. Egy egészséges fiatalnál percenként 3-5 izom-összehúzódás tekinthető normálisnak. A vazomóció sebessége általában csökken (pl. a kor előrehaladtával). Ha a vazomóció sebessége túl kicsi, a szervezet sejtjeinek megfelelő tápanyagellátása már nem biztosítható. A metabolikus salakanyagok eltávolítása sem lesz lehetséges. Következésképpen a hátfájásra beadott gyógyszerek is hatástalannak bizonyulnak a továbbiakban. Ezért javallott a BEMER fizikai érterápia alkalmazása.